A házastársi tartás

A házastársi tartásdíj az elvált házastársnak a volt házastársa megélhetéséről való gondoskodását jelenti, amelynek értelmében a házasság felbontásakor - meghatározott feltételek fennállása esetén - bírói ítélet vagy a volt házastársak közös megállapodása alapján tartást köteles teljesíteni. (A házasságról, családról és a gyámságról szóló - többször módosított - 1952. évi IV. törvényben, továbbiakban: Csjt.)

Házastársi tartásra való jogosultság feltételei

A házastársi tartásra való jogosultság feltétele, hogy

1. arra a házastárs önhibáján kívül rászoruljon és

2. arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt ne váljon érdemtelenné (vagyis arra érdemes legyen), továbbá hogy

3. arra a kötelezett képes legyen (azaz házastársi tartás csak olyan mértékben ítélhető meg, hogy az ne veszélyeztesse a volt házastársnak és annak a megélhetését, akinek eltartására a volt házastárs a tartást igénylővel egy sorban köteles).

A fenti együttes feltételek közül az első bizonyítása a jogosultat, míg a másik kettő bizonyítása a kötelezettet terheli. A házastársi tartás a volt házasfeleket nemükre tekintet nélkül terhelheti.

Az önhiba

Az önhibát mindig az adott eset körülményeinek, a felekkel szemben támasztható elvárásoknak a gondos mérlegelésével, és mindkét fél méltányos szempontjainak a figyelembe vételével kell értékelni. Például nem tekinthető önhibáján kívül rászorultnak az a házasfél, aki a házasság megszűnése után eltelt hosszú idő alatt - neki felróhatóan - nem létesített nyugdíjjogosultságot biztosító munkaviszonyt. Ugyanakkor a munkaképességre különféle mértékben kiható betegség, esetenként az életkor, vagy a gyermekek gondozására igénybe vett fizetés nélküli szabadság (gyed, gyes) már megalapozhatja az önhibán kívüli rászorultságot. Az önhibán kívüli rászorultság vizsgálatakor a bíróságnak nem csak a házastársi eltartást igénylő rendszeres vagy nem rendszeres jövedelmét kell figyelembe vennie, hanem azt is, hogy összességében milyen a vagyoni helyzete.

Az érdemtelenség

Az érdemtelenség megvalósulhat mind a házassági együttélés alatt, mind az életközösség megszakadása és a bontás között, de még akár a házasság felbontását követően is. Ha az érdemtelenség az igényérvényesítés előtt valósul meg, ez eleve kizárja a tartásra való jogosultság megállapítását, ha pedig az érdemtelenséget kimerítő magatartást a jogosult a tartásdíj megítélését követően tanúsítja, ennek következménye a házastársi tartás megszüntetése .
Hogy mikor válik a volt házastárs érdemtelenné a házastársi tartásra, abban segítséget nem a Csjt, hanem a Legfelsőbb Bíróság V. számú Polgári Elvi Döntése (a továbbiakban: V. sz. PED) ad. Az érdemtelenség elbírálásánál a házasság egészét, az adott konkrét ügy összes körülményeit kell figyelembe venni, és nem szabad egyes magatartásokat és tényeket kiemelni. Valamely magatartás tehát kizárólag akkor alkalmas az érdemtelenség megállapítására, ha ezáltal az azt tanúsító volt házastárs "... a házasság erkölcsi alapját a házasság felbontására is közreható magatartásával olyan súlyosan sértette, hogy tartása házastársára a társadalmi felfogás szerint méltánytalan lenne.".

Meddig kötelezhető a kötelezett?

A házastársi tartás megállapításakor a bíróságnak vizsgálnia kell a kötelezetti teljesítőképességet is, annak azonban lehetnek korlátai is. Nem, vagy csak részben kötelezhető volt házastársa eltartására az:

1. aki ezzel a saját maga, vagy annak a megélhetését veszélyezteti, akinek az eltartására az igénylővel egy sorban köteles , illetve

2. aki kiskorú gyermeke (függetlenül attól, hogy vér szerinti vagy mostoha gyermeke) eltartására figyelemmel a volt házastárs részére már csak a saját megélhetése veszélyeztetésével tudna tartást nyújtani .

A rokontartás közös szabályai értelmében ugyanis, ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltartani, a tartásra jogosultság szempontjából a gyermek (és a szülő) a többi rokont , illetve a gyermek a házastársat és az elvált házastársat megelőzi . A házastárs és a volt házastárs egymással egy sorban van, de megelőzik a többi rokont . A Csjt. megadja annak lehetőségét, hogy a bíróság indokolt esetben a tartásra jogosultság sorrendjét a fentiektől eltérően állapítsa meg .

A házastársi tartás időtartama és mértéke

A tartásdíjat határozatlan és határozott időtartamra is meg lehet állapítani. A házastársi eltartás megállapítása rendszerint határozatlan időre történik. Határozott időtartamra ritkán, és csak akkor írható elő az eltartás teljesítése, ha feltehető, hogy a tartásra jogosult rászorultsága a meghatározott idő elteltével meg fog szűnni . Példa lehet erre a gyed, gyes időtartamára megállapított házastársi tartás.
A tartás mértékével kapcsolatosan a családjogi törvény kimondja, hogy a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak megélhetéséhez szükséges . Mindez nem jelenthet szűkös eltartást (lásd a Bírósági Határozatok -BH- 1981/230. számát). Adott esetben az sem kizárt, hogy ha a kötelezett jövedelmének felét gyermektartásdíjként le is vonják, a levonás után fennmaradó félből a bíróság házastársi tartást ítéljen meg a volt házastársnak, hiszen a kötelezett még képes - saját megélhetésének a veszélyeztetése nélkül - a tartás nyújtására (lásd a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának PK 111. sz. állásfoglalását).
A bíróságtól kérhető a tartás mértékének megváltoztatása (felemelése vagy leszállítása), ha a megállapításának alapjául szolgáló körülményekben időközben - jogosulti vagy kötelezetti oldalon - olyan lényeges változás állt be, amely a tartás mértékét negatívan vagy pozitívan befolyásolja . A gyakorlat megköveteli, hogy az alapul szolgáló körülményekben bekövetkezett változás ne csak lényeges, hanem egyúttal tartós is legyen a rászorultság, illetve a teljesítőképesség szempontjából.
A tartás alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett lényeges változás lehet pl. a jogosult vagy kötelezett egészségi állapotában beállott javulás vagy romlás, a jogosult vagy kötelezett jövedelmi, vagyoni helyzetének tartósan előnyös vagy előnytelen változása, a kötelezett bizonyos és más (a jogosultat megelőző vagy vele egysorú) tartási kötelezettségének a keletkezése (pl. gyerek születése), megszűnése (pl. gyerek nagykorúvá válása). Érdektelen azonban a módosítás szempontjából az a változás, amely lényegtelen, vagy az eredeti tartási kötelezettség megállapításánál sem volt releváns. Például a jogosult nyugdíjának csekély emelkedése önmagában a tartás összegének a leszállítását még nem indokolja (lásd a Bírósági Határozatok -BH- 1980/384. számát).
A felek bírói ítélettel jóváhagyott, házastársi tartásról rendelkező megállapodása esetén az egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított 2 éven belül lehet a bíróságtól kérni. Az egyéb törvényes feltételek mellett is csak akkor van helye ilyen kérelemnek, ha a megállapodás a körülmények változása folytán valamelyik fél érdekét súlyosan sérti .

Lemondás a házastársi eltartásról

Előfordulhat olyan eset, hogy - miután arra nem szorulnak rá - a házasság felbontásakor a házastársak a volt házastárssal szemben kölcsönösen lemondanak a házastársi tartási igényükről, de később - neki fel nem róható okból - valamelyik volt házastárs arra mégis rászorulttá válik, és igényét mégis érvényesíteni kívánja. Az ilyen helyzetben benyújtott igény esetén a bíróságnak többek között vizsgálnia kell, hogy mik voltak a lemondás okai, hiszen ha pl. a lemondásra azért került sor, mert a volt házastárs ennek fejében valamilyen vagyoni juttatást szolgáltatott, amely a lemondó házastárs tartására fedezetet nyújtott, úgy értelemszerűen a tartási igényt el kell utasítani.

Az igényérvényesítés korlátai

Az utóbb megállapított házastársi tartási kötelezettség megállapításának azonban van törvényi korlátja. Ha ugyanis a volt házastárs a tartásra a házasság felbontását követő 5 év eltelte után válik rászorulttá, volt házastársától csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet tartásdíjat . Hangsúlyozni kell azonban, hogy ilyenkor nem az igényérvényesítés idejének, hanem annak van jelentősége, hogy az igényérvényesítő rászorultsága mikor következett be; a bontást követő 5 éven belül avagy azon túl. Ha ugyanis a jogosult rászorultsága már a házasság felbontásakor is fennállt, csak igényét nem érvényesítette (mert pl. megítélése szerint eredményre a kötelezett teljesítőképtelensége miatt úgysem vezetett volna), vagy a rászorultsága a bontást követő 5 éven belül következett be, a jogosult igényét időkorlát nélkül, bármikor (vagyis akár a házasság felbontását követő 5 éven túl is) érvényesítheti (lásd a Bírósági Határozatok -BH- 1983/71. számát).

A tartásra való jog megszűnése

A házastársi tartásra való jog megszűnik:

1. ha a házastársi tartás együttesen megkívánt törvényi feltételei közül bármelyik megszűnik (lásd az 1. pontban foglaltakat),

2. ha az arra jogosult újból házasságot köt. Ha a házastársi tartásra jogosult újabb házasságot köt, a kötelezett tartási kötelezettsége szintén megszűnik, hiszen az új házasság megkötésétől kezdődően volt házastársáról - amennyiben arra rászorul - már az új házastárs köteles gondoskodni. Egy újabb házasság megkötése kizárja, hogy az előző házastárs házastársi tartási kötelezettsége feléledjen. Ez még akkor sem következhet be, ha történetesen a jogosult újabb házassága is felbomlik, vagy az életközösség az új házastárssal utóbb megszakad. Ilyenkor a tartási kötelezettség kizárólag már csak az újabb házasfelet terhelheti.

3. ha a tartásra magatartása miatt utóbb érdemtelenné válik. Az új házasságkötéshez hasonlóan a jogosult utólagos érdemtelenné válása a jogosultságot szintén véglegesen szünteti meg.

4. ha a jogosult a további tartásra már nem szorul rá (amely azonban - újból bekövetkező rászorultsága esetén - feléledhet). A rászorultságnak a házastársi tartás megállapítását követően bekövetkező megszűnése abban különbözik az előző két megszűnési októl (újabb házasságkötés, utólagos érdemtelenség), hogy adott esetben a tartásra való jogosultságot nem feltétlenül végérvényesen szünteti meg. Lehetőség van ugyanis arra, hogy a jogosultság feléledjen, de kizárólag akkor, ha az arra jogosult a tartásra újból mégis rászorulttá válik, és erre hivatkozással a tartást ismételten kéri.

5. ha akár a jogosult, akár a kötelezett meghal. Miután a házastársi tartás iránti jog, illetőleg az erre irányuló kötelezettség szigorúan személyhez kötött, így az akár a jogosult, akár a kötelezett halálával megszűnik. A házastársi tartásnak a halál folytán bekövetkezett megszűnése azonban nem jelenti azt, hogy a már lejárt, de a jogosultnak még meg nem fizetett tartásdíjat el kellene felejteni; a kötelezett halála esetén a kötelezett örököse a megfizetésért a hagyaték erejéig felel , illetve a jogosult halála esetén ez a jogosult örökösét megilleti. Tartási követelés azonban alapvetően csal legfeljebb 6 hónapra visszamenőlegesen érvényesíthető, régebbi időre csak akkor, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli .

1952. évi IV. törvény; 2005. augusztus 25.

Forrás: http://www.magyarorszag.hu/ugyintezo/ugyleirasok/csalad/hazassag/ felbont/hazastart

Vissza